Locher Tamás
Nem az erőből jutottam ide. Úgy jutottam ide, ahogy a legtöbb férfi: kimerülten, szétszórtan, képtelenül arra, hogy egy éjfélkor magamnak tett ígéretet a rákövetkező keddnél tovább megtartsak, és csendben biztosan abban, hogy ez valami véglegeset mond rólam.
Hét éve találtam egy tanítót. Ő akkor már több mint tizennégy éve járta ezt az utat, és ma több mint huszonegy éve. Nem akarja, hogy a neve egy weboldalon szerepeljen, és ezt tiszteletben tartom. Amit hét év alatt adott, az nem szabály volt. Mechanizmus: légzés, gerinc, föld, minden reggel, és egy férfikör, amely elvárta, hogy ott legyek, akár volt kedvem, akár nem.
Nem az változott, hogy abbahagytam a szivárgást. Az, hogy a szivárgást többé nem ítéletként olvastam. Adat lett. Megtaláltam a kiváltó okot, újra igazodtam, újrakezdtem, és valahol a második évben az újrakezdés megszűnt az egész történet lenni. A gyakorlat lett a történet. A magmegtartás, mint kiderült, soha nem önmegtartóztatás volt. Összhang volt.
A BrahmaBros abból a magyar közösségből nőtt ki, ahol gyakoroltam, férfiak csoportjából, akiknek a magmegtartás fegyelem, nem virtus. Ez az oldal az a gyakorlat, lefordítva egy olyan férfinak, akinek még nincs tanító a szobájában, és úgy építve, hogy maga a szoba, hat férfi és egy heti óra, legyen az első, amit megkap.
Néha még mindig szivárgok. Még mindig olyan körben ülök, ahol ezt hangosan ki lehet mondani, és a következő lépés fogadja, nem csend. Nem fölülről tanítom ezt.